Husky

A szibériai husky közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szõrzettel borított teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyû terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendõ erejét, sebességét és állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. A kanok megjelenése erõteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelõ kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.
Alice: A standard elsõ bekezdése egy atléta benyomását kelti. A legfontosabb, hogy a husky képes legyen eredeti funkciójának megfelelni. Ez azt jelenti, hogy nem lehet kövér vagy nehéz, esetleg vaskos. Ha pórázon futtatom a kutyáimat, más hasonló nagyságú kutyákhoz képest könnyûnek tûnnek. Nem szabad egy vánszorgó kutya látványát nyújtania, amely csak komoly erõkifejtéssel képes körbeszaladni a ringet. Egy jó felépítésû kutya képes könnyedén felugrani bárhová és ugyanilyen könnyedén és fürgén landolni. Ez nem azt jeleni, hogy nem erõsek, de ez inkább hasonlítható egy maratoni futó erejéhez és kitartásához, mint egy súlyemelõéhez vagy egy sprinter inas izmaihoz. Tértölelõ mozgásra, hosszú lépésekre kell, hogy képes legyen, nem pedig arra, hogy lábujjhegyen körbetipegje a ringet. Számomra a legbosszantóbb, ha a bíró egy kitömött plüssállathoz hasonló kutyát emel ki gyõztesként, tudják, amilyet a játékboltokban lehet venni: fekete vagy szürke-fehér, puha, ölelnivaló szõrmókok, persze kizárólag kék szemmel. Az nem baj, ha egy husky bír az itt említett tulajdonságokkal, de egy jó kutyánál kell, hogy valami legyen a tömött bunda alatt.
Vern: Sok fajtánál a tenyésztõk azok, akik végül is meghatározzák, hogy az adott fajta hogyan nézzen ki, hogyan mozogjon. A szibériai husky azon kevés fajták közé tartozik, amelyek a természetes szelekció segítségével maradtak fenn. A funkció és a természetes szelekció határozzák meg a szibériai husky általános megjelenését. Minden egyes jellemzõ, a szemek, a fülek, a farok, a bunda stb. a természetes szelekció eredménye, és a fajta fennmaradása ezen tulajdonságok funkcionalitásának köszönhetõ. A FUNKCIÓ DIKTÁLJA A TÍPUST, és a megfelelõ típushoz megfelelõ felépítés tartozik (nem husky fej egy beagle testén), amellyel már szinte együtt jár a korrekt mozgás. Ebbõl következik, hogy a felépítés és a mozgás alapelemei a szibériai husky típusának.
Bart: Az Általános megjelenés címû fejezetet hiányosnak tartom, mivel nem említi a testarányokat. Ezen ismeretek hiányában viszont hiába keressük a megfelelõ típust, hiába vagyunk azzal tisztában, hogy a típusos felépítés nem létezik típusos mozgás nélkül. A mozgás pedig kétségkívül a felépítéstõl függ. Ha pedig nem vennénk észre egy aránytalanságot bírálat közben, legyen bármilyen korrekt a hozzátartozó mozgás, igazságtalanságot követnénk el a fajtával szemben. Így amennyiben a megfelelõ arányok is a fejezet részei lennének, tiszta képet kapnánk a fajta legfontosabb jellegzetességeirõl. A közepes méretû kifejezés számomra nem sokat mond, hiszen nincs mihez hasonlítani. Bár a szövegkörnyezetbõl számomra az derül ki, hogy a husky sem túl kicsi, sem túl nagy ahhoz, hogy a funkciójának (kis súllyal, közepes tempóban, nagy távolságok megtétele) megfeleljen. Egy alacsony kutya, amely a standard-ben említett méret alatt van, vagy egy rövid lábú kutya, esetleg egy nagy, otromba kutya, mind-mind hátra kell szoruljon a rangsorolásban, legyen bármilyen könnyed és tértölelõ a mozgása. A fajta lényege számomra az a képesség, hogy könnyedén, minden erõfeszítés nélkül, szinte úszó mozgással fut körbe a ringben. Ez a mozgás nem lehet hasonlatos egy malamut vagy egy törékeny öleb mozgásához! Alig egy tucat ilyen huskyt láttam, de a látvány magáért beszélt. A standard szerint közepesen gyors ügetésben kell a fajtát bírálni. Épp csak a sétatempó felett mozgatni a huskyt a ringben komoly sértés a fajtával szemben és a kiállítóval szemben is. A kiállítónak viszont ismernie kell azt a tempót, amelyben kutyája a legjobban mutat, a bíró nem azért van ott, hogy felvezetési leckét adjon a kiállítóknak. Tegye mindenki a maga dolgát. Nem mondom, hogy hagyjuk szó nélkül, ha például a kutya levágja a köröket a túl gyors tempó miatt vagy ha vágtázni kezd. Adjuk meg a tiszteletet a kiállítóknak, és õk is tisztelni fognak bennünket. A túlsúly megállapításánál legyünk óvatosak, ugyanis számos kutya hihetetlen aljszõrt képes növeszteni. Ezeknél a kutyáknál a kérdést csak a bordák és az ágyék megtapintásával tudjuk eldönteni. Néha a kiállítók a túlságosan hosszú törzsû kutyájukat egy kis súlyfelesleggel próbálják rövidebbnek mutatni. Ilyen esetekben kulcsszerepe van a tapintásnak a bírálatunkban. Egy másik terület, amelynek bírálatakor óvatosnak kell lennünk: a felsõ vonal. Nagyon sok kutyánál a gerinc mentén sötétebb szõrzet található, amely optikailag süppedt hát illúzióját keltheti. Sok, kiváló futókondícióban levõ kutya igen fejlett ágyékizomzattal rendelkezik, amely egy enyhe ívet mutat az ágyékrészen. Ez szerintem – és sok hajtó szerint is – nagyon erõs hátsó tolóerõt jelent – ne büntessük, díjazzuk a kutya ezen képességét.

Méretek: Kanok: 54–60 cm, 20–27 kg, szukák: 51–56 cm , 16–22,5 kg. A súlynak arányban kell lennie a magassággal. A fenti méretek a szélsõ értékeket mutatják, arra nincs utalás, hogy mely méret a legmegfelelõbb. A túlsúlyos vagy túlságosan erõs csontozatú kutyák büntetendõk. Oldalnézetbõl a testhossz, a vállcsúcstól a farcsontig kissé hosszabb mint a marmagasság. Diszkvalifikálni szükséges a 60 cm-nél magasabb kanokat és az 56 cm-nél magasabb szukákat.