Akita inu

Az Akita japán fajta, hazájában Nemzeti Kinccsé nyilvánították. A japán néphit szerint az Akita az egészség, a jólét és a jó szerencse jelképe. Csak akkor ugat, ha jó oka van rá. Halkan, macska módra vadászik, a kisebb állatokat, kutyákat is zsákmánynak tekinti. Ennek ellenére fel lehet úgy nevelni, hogy a háznál lévő egyéb állatokat megtűrje.Természeténél fogva védi az otthont, nem is szabad kiképeztetni házőrzésre! Akiket vendégként üdvözöl, amikor a gazda otthon van, nem biztos, hogy szívesen lát, amikor nincs otthon senki. A kaput érdemes mindig zárva tartani.Póráz nélkül csak védett, zárt területen szabad sétáltatni, a helyi törvények, eb-rendelet betartásával. Azonos nemű kutyákkal szemben az Akiták agresszívek lehetnek, viszont ellentétes nemű kutyákkal általában békésen élnek együtt, bár némely Akiták egyetlen kutyaként szeretnek élni.Ha valaki több állatot, kutyát tart, biztosítson az Akita számára külön etető - és esetleg itató - edényt. Ügyelni kell, hogy amíg az Akita nem fogyasztja el az ételét, más állat, gyerek, vagy idegen ne mehessen a közelébe.Azok az Akiták, amelyek nem gyerekek közelében nőttek fel, nem mindig tűrik meg azokat. Szeretik a gazdi saját gyerekeit, de idegen gyerekekkel szemben bizalmatlanok. Nem ildomos Akitát egyedül, felügyelet nélkül hagyni gyerekkel, még akkor sem, ha látszólag minden gyereket szeret. Az Akiták nem szeretik, ha cukkolják őket. Egyes gyerekek - és felnőttek - nem bánnak kedvesen az állatokkal, őket távol kell tartani az Akitától, melynek nagy mérete és vadász ösztöne veszélyeztetheti a biztonságukat.Az Akitával nem érdemes farkas-szemet nézni, kiváltképp, ha az ember feje nincs magasabban, mint az Akita szeme. Idegenek ne öleljék meg, ne bizalmaskodjanak vele, e helyzetek agresszivitást válthatnak ki az Akitából.

Husky

A szibériai husky közepes termetű munkakutya, gyors és elegáns mozgású. Mérsékelten tömör felépítésű és dús szõrzettel borított teste, álló füle és bozontos farka is északi származásra utal. Jellegzetes testtartása meglehetősen könnyed. Eredeti funkciója szerint hámban kiválóan dolgozik, könnyû terhet közepes sebességgel hatalmas távolságokra elhúz. Testalkata és formája híven tükrözi eredendõ erejét, sebességét és állóképességét. Kissé ferde szemeinek élénk és barátságos kifejezése a jó társ alkalmazkodó tulajdonságaira utal. A kanok megjelenése erõteljes, de sohasem durva, a szukák vékonyabbak a testfelépítmény törékenysége nélkül. Megfelelõ kondícióban, jól fejlett és feszes izomzatnál a szibériai huskyn nincs (nem lehet!) túlsúly.
Alice: A standard elsõ bekezdése egy atléta benyomását kelti. A legfontosabb, hogy a husky képes legyen eredeti funkciójának megfelelni. Ez azt jelenti, hogy nem lehet kövér vagy nehéz, esetleg vaskos. Ha pórázon futtatom a kutyáimat, más hasonló nagyságú kutyákhoz képest könnyûnek tûnnek. Nem szabad egy vánszorgó kutya látványát nyújtania, amely csak komoly erõkifejtéssel képes körbeszaladni a ringet. Egy jó felépítésû kutya képes könnyedén felugrani bárhová és ugyanilyen könnyedén és fürgén landolni. Ez nem azt jeleni, hogy nem erõsek, de ez inkább hasonlítható egy maratoni futó erejéhez és kitartásához, mint egy súlyemelõéhez vagy egy sprinter inas izmaihoz. Tértölelõ mozgásra, hosszú lépésekre kell, hogy képes legyen, nem pedig arra, hogy lábujjhegyen körbetipegje a ringet. Számomra a legbosszantóbb, ha a bíró egy kitömött plüssállathoz hasonló kutyát emel ki gyõztesként, tudják, amilyet a játékboltokban lehet venni: fekete vagy szürke-fehér, puha, ölelnivaló szõrmókok, persze kizárólag kék szemmel. Az nem baj, ha egy husky bír az itt említett tulajdonságokkal, de egy jó kutyánál kell, hogy valami legyen a tömött bunda alatt.
Vern: Sok fajtánál a tenyésztõk azok, akik végül is meghatározzák, hogy az adott fajta hogyan nézzen ki, hogyan mozogjon. A szibériai husky azon kevés fajták közé tartozik, amelyek a természetes szelekció segítségével maradtak fenn. A funkció és a természetes szelekció határozzák meg a szibériai husky általános megjelenését. Minden egyes jellemzõ, a szemek, a fülek, a farok, a bunda stb. a természetes szelekció eredménye, és a fajta fennmaradása ezen tulajdonságok funkcionalitásának köszönhetõ. A FUNKCIÓ DIKTÁLJA A TÍPUST, és a megfelelõ típushoz megfelelõ felépítés tartozik (nem husky fej egy beagle testén), amellyel már szinte együtt jár a korrekt mozgás. Ebbõl következik, hogy a felépítés és a mozgás alapelemei a szibériai husky típusának.
Bart: Az Általános megjelenés címû fejezetet hiányosnak tartom, mivel nem említi a testarányokat. Ezen ismeretek hiányában viszont hiába keressük a megfelelõ típust, hiába vagyunk azzal tisztában, hogy a típusos felépítés nem létezik típusos mozgás nélkül. A mozgás pedig kétségkívül a felépítéstõl függ. Ha pedig nem vennénk észre egy aránytalanságot bírálat közben, legyen bármilyen korrekt a hozzátartozó mozgás, igazságtalanságot követnénk el a fajtával szemben. Így amennyiben a megfelelõ arányok is a fejezet részei lennének, tiszta képet kapnánk a fajta legfontosabb jellegzetességeirõl. A közepes méretû kifejezés számomra nem sokat mond, hiszen nincs mihez hasonlítani. Bár a szövegkörnyezetbõl számomra az derül ki, hogy a husky sem túl kicsi, sem túl nagy ahhoz, hogy a funkciójának (kis súllyal, közepes tempóban, nagy távolságok megtétele) megfeleljen. Egy alacsony kutya, amely a standard-ben említett méret alatt van, vagy egy rövid lábú kutya, esetleg egy nagy, otromba kutya, mind-mind hátra kell szoruljon a rangsorolásban, legyen bármilyen könnyed és tértölelõ a mozgása. A fajta lényege számomra az a képesség, hogy könnyedén, minden erõfeszítés nélkül, szinte úszó mozgással fut körbe a ringben. Ez a mozgás nem lehet hasonlatos egy malamut vagy egy törékeny öleb mozgásához! Alig egy tucat ilyen huskyt láttam, de a látvány magáért beszélt. A standard szerint közepesen gyors ügetésben kell a fajtát bírálni. Épp csak a sétatempó felett mozgatni a huskyt a ringben komoly sértés a fajtával szemben és a kiállítóval szemben is. A kiállítónak viszont ismernie kell azt a tempót, amelyben kutyája a legjobban mutat, a bíró nem azért van ott, hogy felvezetési leckét adjon a kiállítóknak. Tegye mindenki a maga dolgát. Nem mondom, hogy hagyjuk szó nélkül, ha például a kutya levágja a köröket a túl gyors tempó miatt vagy ha vágtázni kezd. Adjuk meg a tiszteletet a kiállítóknak, és õk is tisztelni fognak bennünket. A túlsúly megállapításánál legyünk óvatosak, ugyanis számos kutya hihetetlen aljszõrt képes növeszteni. Ezeknél a kutyáknál a kérdést csak a bordák és az ágyék megtapintásával tudjuk eldönteni. Néha a kiállítók a túlságosan hosszú törzsû kutyájukat egy kis súlyfelesleggel próbálják rövidebbnek mutatni. Ilyen esetekben kulcsszerepe van a tapintásnak a bírálatunkban. Egy másik terület, amelynek bírálatakor óvatosnak kell lennünk: a felsõ vonal. Nagyon sok kutyánál a gerinc mentén sötétebb szõrzet található, amely optikailag süppedt hát illúzióját keltheti. Sok, kiváló futókondícióban levõ kutya igen fejlett ágyékizomzattal rendelkezik, amely egy enyhe ívet mutat az ágyékrészen. Ez szerintem – és sok hajtó szerint is – nagyon erõs hátsó tolóerõt jelent – ne büntessük, díjazzuk a kutya ezen képességét.

Méretek: Kanok: 54–60 cm, 20–27 kg, szukák: 51–56 cm , 16–22,5 kg. A súlynak arányban kell lennie a magassággal. A fenti méretek a szélsõ értékeket mutatják, arra nincs utalás, hogy mely méret a legmegfelelõbb. A túlsúlyos vagy túlságosan erõs csontozatú kutyák büntetendõk. Oldalnézetbõl a testhossz, a vállcsúcstól a farcsontig kissé hosszabb mint a marmagasság. Diszkvalifikálni szükséges a 60 cm-nél magasabb kanokat és az 56 cm-nél magasabb szukákat.

Németjuhász kutya

Leírása: Tetszetős megjelenésű, enyhén megnyúlt testű, erőteljes, izmos kutya. Feje ék alakú. Orrtükre fekete. Fogai nagyok, harapása ollószerű. Szeme kissé keleties metszésű, sötétbarna színű. Füle feláll. Nyaka izmos lebernyeg nélküli. Törzse téglalap alakú, háta egyenes, izmos, ágyéka széles és feszes, fara hosszú, enyhén lejtős, mellkasa mély, hasa mérsékelten felhúzott. Végtagjai egyenesek, párhuzamosak. Csánk alá érő farka lelóg. Szőrzete sima, félhosszú; a fején és a lábai elülső felületén rövid, sűrű. Színe fekete rajzos, ordas vagy fekete. Eredete: Német fajta. Valamikor a 17. században alakulhatott ki az ónémet juhászkutyából és különféle pásztorkutyákból. Korszerű típusa 1884-re vált véglegessé. Eredeti neve: Deutscher Schäferhund. Tulajdonságai: Intelligens, bátor, hűséges. Alkalmazása: Eredetileg minden bizonnyal nyájőrző kutya volt. Mindenfajta őrző-védő munkára, vakvezetésre, hegyi mentésre, kábítószer-keresésére egyaránt alkalmas.Profil: mindenes munkakutya


Viselkedés, tulajdonságai :Intelligens, bátor, hűséges, megvesztegethetetlen. Eleven, mégis nyugodt, kellemes társ. Olyan tulajdonság-együttest egyesít magában, ami a legtöbb fajtában csak szétszórtan található. Erőteles, mint a bernáthegyi, de annak lomhasága, nehézkessége nélkül. A németjuhász "egyemberes" kutya, nem "mindenki", és nem "akárki" kutyája. Kezdeményezőképessége és munkakedve nagy, akár a jó pásztorkutyáé. Szaglása, hallása egészen rendkívüli, gyakran fejlettebb, mint más kutyáké.
Használhatósága : Jó tulajdonságainak bámulatra méltó összekapcsolódása teszi lehetővé, hogy a német juhászkutya - és csakis ez - egyidejűleg lehessen vakvezető-, mentő-, testőr és pásztorkutya a legnépszerűbb, legtöbbre értékelt, legsokoldalúbban használt eb világszerte. Pontos létszámát nehéz megbecsülni, több millió példányról beszélnek. Hazánkban is magasan a legnépszerűbb fajta, egy-egy évben átlagosan 6000 német juhászkölyök születik.
Intelligencia, jellem : Magas, gyorsan megért több mint egy tucat parancsot, ezért filmekben is nagyon kedvelt (pl.: Rex felügyelő). Jelleme: Megbízható, nem alamuszi, és életét is képes kockáztatni a gazdájáért.

Marmagasság: kan 60-65 cm, szuka 55-60 cm. Testtömeg: 25-40 kg.
Táplálékigény: 1700-1800 g/nap.
Alomszám: 6-10 kölyök.
Várható élettartam: 10-15 év

Alaszkai malamut

Leírása: Hasonlít a szibériai huskyhoz. Feje hatalmas, az arcorri rész felé elkeskenyedő. Füle hegyes, felálló. Szeme enyhén ferde metszésű, sötétbarna. Mellkasa mély, domborodó, háta feszes, ágyéka izmos. Végtagjai masszívak, egyenesek, párhuzamosak. Hosszú szőrrel borított farkát a hátára kunkorítja. Szőrzete közepesen hosszú. Színe a leggyakrabban farkasszürke, világos arcorri résszel és végtagokkal, esetleg fekete és fehér. Eredete: A fajta származásáról nem sokat tudunk. Annyi bizonyos, hogy valamikor régen az eszkimókkal együtt került a sarkvidékre, a Kotzebue-öböl környékére, ahol ma is megtalálható. Eredeti neve: Alaskan Malamute. Tulajdonságai: Kissé tartózkodó, de jóindulatú, nyugodt, könnyen képezhető, tanulékony, önálló, szívós, munkabíró. Alkalmazása: Elsősorban nehéz terhek vontatására használták, de napjainkban főként kedvencként tartják. Gyakran szerepel a szánhúzó versenyeken.


Fajtajellemző: szánhúzó kutya.
Marmagasság: kan 64-71 cm, szuka 58-65 cm.
Testtömeg: 38-56 kg.
Táplálékigény: 1850-1950 g/nap.
Alomszám: 5-10 kiskutya.
Várható élettartam: 12-14 év.